9. fejezet

Hello!

Annyit a történetről, hogy nem tudtam ilyenkor mit szokott mondani snow,

ezért kicsit más :)

 Reid elrángatott engem és Adleyt az előkészítő csapathoz. Egy függönnyel eltakart helységbe kerültem, ágyra fektetve.
 Először legyantáztattak, aztán rendbe tettek nagyjából, majd egy csomó krémet, sampont meg ilyeneket kaptam a hajamra. Mikor végig simítottam a kezem rajta, a mosás után, mintha bársonyt tapogatnék, olyan selymes, puha volt.
 Persze fürdettek is.
 Bevezettek helységbe, ahova ruhák voltak pakolva. Mindössze egy vékony, fehér köntöst aggattak rám.
 Adam lépett be. A stylistom.
 - Szia Lauren. Mint mondtuk, már a vonaton megterveztük a ruhádat. Meg is mutatom. - a rúdra felakasztott ruhák közül előhúzott egy gyönyörű sárgát.
 Selyemből volt az egész, derekára egy sötétebb árnyalatú szalag volt kötve, azon is egy rózsa. Fehér magassarkú cipő és ékes fejdísz járt hozzá.
 - Adleynek is hasonlót adtunk. Tetszik? - kérdezte.
 - Gyönyörű - csodáltam.
 - A ceremóniára ezt veszed fel. Egy lovasszekérrel fogtok végigvonulni, mint mindenki. A televízió mutatni fog titeket.
 - Aha - mondtam, de még mindig a ruhát csodáltam.
 - Vedd fel, és már megyünk is.

 Ahogy mondta, magamra vetettem a ruhát, a cipőt, és a fejdíszt is felvettem. A hajam egyszerűen ki volt engedve, Adam mondván, had lobogjon, gyönyörűen csillog, ezen a barna árnyalaton a fény.
 Egy lovasszekérhez vezettek, ahol már Adley várt rám. Ugyancsak sárga, díszes öltözetet viselt.
 10 perc múlva, a fehér lovak maguktól megindultak. Egy hatalmas úton mentünk végig. A közönség végig tombolt, sikítozgatott.
 Mikor beértünk Snow elnök állt egy hatalmas emelvényen.
 - Kedves kiválasztottak! Hatalmas örömömre szolgál, hogy már nem csak a tévés csatornákon, hanem itt, élőben is láthatlak titeket! Mint tudjátok... - és ekkor jött az a hatalmas beszámoló személyesen Snowtól az Éhezők Viadaláról.
 Bár kevés esély van arra, hogy nem tudunk minden részletet, azért pát új dolgot is megtudtunk. Például, hogy minden körzetnek saját emelete van. Ott fogunk lakni a Viadal kezdetéig. 2 interjút készítenek, egyiket 2 nap múlva, amiben  megismernek, a másikat pedig a Viadal előtti napon. Hogy megtudják mit érzünk.
 Kínzó fájdalmakat, hogy elvesztjük a szeretteinket. Vagy a szeretteink vesztenek el minket.
A fehért paripáink elindultak, majd visszavittek minket a kiinduló helyre.
 Leugrottam a lóvról, és szaladtam Maggieékhez.
 - Maggie! - kiáltoztam, mert a sok ember között (közben minden stylist, előkészítő csapat és a játékmesterek is bejöttek) nem találtam a lányt.
 - Tessék? - állt elém mosolyogva. Szőke haja loknikba volt göndörítve és halványkék ruhát viselt.
 - Igen.
 - Mi igen? - értetlenkedett.
 - A szövetség. Izé... Igen, szövetkezhetünk.
 - Jaj, de jó! - kiáltott fel. Sápadt arcszíne az izgalomról vörösre váltott és ugrándozni kezdett.
 - Rendben. De ez miért olyan jó? Ugyanolyan vagyok mint a többi kiválasztott. Miért engem akartok?
 - Már az Aratás napján szimpatikusnak találtunk. Olyan... Nem is tudom. olyan különlegesnek.
 - És Adley? Mármint Ő vele mi lesz?
 - Látszott rajta nem izgult. Biztos talál embereket. Könnyen barátkozik, látszik rajta.
 - Ez mondjuk igaz.
 A szőke szépséget a játékmesterük elrángatta, és mi is mentünk Reidhez.