Sziasztok!
Bocsi, hogy nem hoztam részt. Azért remélem elérjük az 500-at! :)
Ezt megpróbáltam egy kicsit hosszabbra írni, de...
Ja, és igen, zenelejátszó is lett :)
- Jól van, jók voltatok! - dicsért meg minket Reid.
A fülem zúgott a közönség kiabálásától. Adley elrángatott onnan, és a szobámba vezetett.
Leültetett az ágyamra és egy tányért tolt elém. Mustáros csirke volt rajta és mellette egy barna ital.
- Ez mi? - mutattam rá az imént említett löttyre.
- Kakaó - felelte, mintha természetes lenne, neki, hogy ilyet iszunk.
- És az mi? - értetlenkedtem még mindig.
- Kóstold meg - nyomta az orrom alá.
Beleittam és.... Nincsenek rá szavak. Egyszerűen olyan finom volt.
Adley várta mikor teszem le, de én egy kortyra megittam az egészet.
- Ez isteni! - mosolyogtam. Úgy éreztem, hogy a fellegekben járok. Egyszerűen, hú ez az ital!
- Az - mosolyodott el Ő is. - Ez - törölte le a számról a kakaó nyomait.
- Ó, köszi. - motyogtam, mert azért ez kicsit kellemetlen volt nekem.
- Megyek - ment oda az ajtóhoz, és már ki is lépett.
Jól kipihenten ébredtem fel. Nem gyötörtek rémálmok a kakaóról álmodtam. Az arénába vagyok, de mikor a kürt jelzi senki sem szaladt a bőségszaruhoz, hanem a mellettünk folyó patakhoz. És miből van? Kakaóból!
Lesétáltam az étkezőbe. Kate, szokás szerint tökéletesen (már amennyire tökéletes lehet ez nekem) jelent meg. Reid nem túlzott. Kócos hajjal, pizsamában, álmosan állt ott.ű
- Csak nem kávé illatot érzek? - motyogta fáradtan és már ment is a nekünk felállított asztalhoz, ahol az ételeket rakták le.
Én is odaszaladtam és a kakaót kerestem.
- Mit kutatsz ennyire? - kérdezte a kísérőnk.
- Kakaót.
- Drágám, kakaó nincs. Csak kávé. Azt szoktunk ilyenkor inni. Csak a gyerekek isznak kakaót - mosolygott Kate.
- Akkor nincs kakaó? - biggyesztettem le a számat.
- Nincs. De itt az említett kávé - tolta oda nekem Reid.
- Nem kell - adtam vissza neki egy fintorral.
Adley jelent meg az ajtóban.
- Én kérek - mondta, és elvette előttem.
- Te, hogy tudod ezt meginni? - kérdeztem tőle fintorral az arcomon, mert én már a szagából is éreztem, hogy nekem ez nem fog ízleni.
- Simán. Igyál már te is, ízleni fog. - Adley javaslatára végül elfogadtam és belekortyoltam.
A keserű íze belemart a torkomba, és köhögésre késztetett. Pechemre pont Kate színes öltözetére ment.
A fiúk röhögtek rajtam, Kate meg keserű (mint a kávé) mosollyal kért elnézést és elvonult.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Reid megütögette a hátam, ami bevallom kicsit erősre sikeredett. Adley már a földön fetrengett.
- Amúgy mi ebben olyan vicces? Köptem egyet. Oké, mint fogmosásnál. Csak most épp kávét.
- Kate ruhájára - egészített ki nevetve a társam.
- Oké, békén hagyhattok! - mondtam és megfogtam a tálcára helyezett reggelim, és az étkezés további részét a szobámba fejeztem be.
Játékmesterem kopogtatott be később.
- Azon kívül, hogy mindig kiröhögsz, adnál valami tanácsot a Viadalra? - vetettem oda neki.
- Igen. Ne rögtön szaladj a bőségszaruhoz, csak ha muszáj. Köss szövetséget. - ült le mellém.
- Azt már kötöttem.
- Rendben, jól van. Holnap kezdődik a gyakorlás.
- Aha, és ott mit kell csinálni? - kérdeztem, még mindig közönyösen.
- Tűzgyújtási gyakorlatok, kötélcsomózás, úszás, akadálypályák, íj és késsel való feladatok bábukon, súlyemelés és álcázást gyakorolhatsz. Van ami kötelező, de többnyire magadtól gyakorolhatsz. Lesz majd egy ilyen edző féle ember mindennél aki segít. 3 nap múlva a játékmesterek, akik a játékot irányítják, megnézik mit tudsz, pontoznak, amit leadnak a tv-ben. Ügyesen!
- Oké - sóhalytottam.
Kitessékeltem a mentorunk, és ledőltem az ágyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése