14. fejezet

Sziasztok!

Erdei suliba voltam,

ezért mindenkinek elérhetetlen

maradtam neten keresztül :(

De meghoztam az új részt, és azóta az írásom is fejlesztettem! :)

 A hideg víz mérhetetlenül jól esett, egészen még be nem fejeztem. A torkom hirtelenjében összeszorult és égető fájdalommal töltött el. Csak most vettem észre, hogy náthás lettem. Nem is csoda, elég hideg van az Arénában. A köhögőroham sem marad el, rögtön utána jött, a hideg hatására.

 Inkább ráültem a takaróra, ne legyen rosszabb.

 - Te is megfáztál? - ráncolja a homlokát Adley, de inkább *költői kérdésnek szánta.

 William és társa épp akkor toppant elénk a hallal, amit fogtak.

 - Megsütjük? - kérdezem.

 - Inkább ne, lehet meglátják a füstöt.-

 - Igaz, akkor nyersen együk - ismeretem el.

 A hal nagyon finom volt, főleg, hogy egy napja nem ettünk, mert tartalékosodni kellett. A bogyó, amit Maggie szedett mellé, pedig rátett egy finomságos lapáttal.

 - Kérsz vizet? - tolta elém a palackom a társam.

 - Hideg?

 - Igen - válaszolta, de én vissza is toltam rögtön. Félek, ha rosszabb lesz, akkor majd ha el kell bújnom rám tér a köhögőroham.

 A köhögéstől nem bírtam aludni, próbáltam magamban tartani. Így hát felkeltem, és szó nélkül elsétáltam mentát keresni

 Kisebb sikerrel találtam párat, és indultam is vissza, de lépteket hallottam. Ez nem emberé volt, hanem egy négylábú állaté. Sikítás, és DURR! Valakit megölt, de nem is olyan messze, kb. a sövény mögött.

 Átdugtam a fejem, de már rossz ötletnek találtam. Egy farkas állt ott mellette egy fiú maradványai. Cafatokra tépték.

 Az állat észrevett, de megszólalt a himnusz, és mindketten odakaptuk a fejünket. A 10. körzetbeli fiú. Amint elmúlt, a farkas visszanézett rám, és meg is indult. Lélekszakadva rohantam a legközelebbi megmászható fához, és felkapaszkodtam, majd másztam, mint az őrült. Az állat próbált felugrálni, de miután rájött, nem fog sikerülni, lekuporodott a fa tövébe. Remek! 

 2 óra után már majdnem elaludtam, de akkor leesnék, így arra esélyem sincs.  Mázlimra a farkas felkapta a fejét, és elhúzott. Nem tudom mi ütött belé, de a madarak is elszálltak a közeli fákról.

 Nagy szél süvített át összefogott hajamon a levegő. A tekintetem az égre téved, ahol egy légpárnás száll. Leereszt egy kampót, ami összeszedi a 10-es fiú darabjait, és elviszi. Kihasználom az alkalmat, és leugrok a fáról, majd visszafutok az alvókhoz.

 Mit sem sejtve aludnak, békésen, mintha semmi nem lenne.

 Csak az nem tudom, miért mindig én kerülök bajba?

 Adley sétált elől kést szegezve maga elé. A magunknak tudott élelmeket már elfogyasztottuk ez alatt a pár nap alatt. Mögöttem William és Maggie húzta magát.
 Arcunkat lágy napsugarak simogatták, ám ez el is múlt fél óra elteltével, és esőcseppek áztattak minket, és a tájat.
 - Hányan vagyunk? - kérdezem. 

 - 16 - válaszolja a társam, miközben körülnéz megint.
 A vizes fűben tocsogás kis hangzavart csap, de az esőcseppek lecsapódása a falevelekre valamennyire elnyomja.
 A víz már szakad, és ezt ki is használjuk, így tátott szájjal járkálunk, és várjuk, míg megtelik vízzel.
 Az előttem lévő fiú az elsöpri a faágakat, így a víz rám csapódik róla. Jól esik, mert most meg befűtöttek a játék mesterek.

Ez a rész ennyi lett, de! Készültem egy kis meglepivel! :) Raid és Nick szemszöge! Nagyon rövidek lettek, de talán majd hozok egy részt - hosszabbat - Adley szemszögéből :)

 Ninck (Lauren bátyja) szemszöge

 A húgom láttán összeszorul a torkom. Nem hiszem el, hogy a Kapitólium ilyen ocsmányságot bír művelni velünk! Most Lana is szenved, látszik!
 De ami még jobban megviselt minket az a sebe. A kés mely eltalálta örökre átkozott lesz számomra!

 A mellettem lévő Hollyt szorosan magamhoz szorítom, aki anya kezét markolja pici kezével. Szegény sír a Viadal miatt.
 - Ó, igen, úgy tűnik a 6. körzetbeli lány tényleg jól tud fára mászni! - beszél Lanáról Caesar a társának.
 Nem tagadás, tényleg jól tud, Ő szokott a kinti fáról hozni almákat. Most ezt a versenyen is használta, a BÜDÖS farkas ellen. Hál' istennek megmenekült, és nem kell még több könnyet elhullatni.
 Mutatják a himnuszt és beszélnek az eddig életét vesztett emberekről. A szemem szorosan behunyom, nem akarom látni a mutatott családokat, akik elhunyt gyerekeiket siratják.
 - Anya - néz ránk Holly kivörösödött arcával, és könnyes szemével - mi ugye nem fogjuk így siratni Laurent, mert megnyeri? - a kishúgom reménnyel teli tekintete belém is lelket öntött.
 Igenis megnyeri Lauren a Viadalt!

 Reid szemszöge

Ügyesen megússza a gyerek! Csak bár ne lenne ennyire örökmozgó! Mentát szedjen nappal basszus!
 - Szerintem megérik. Látta a lány milyen ügyesen tud fára mászni? - tárgyalok emberekkel, hogy legyenek támogatóik.
 - Khm... Nem is tudom. Nekem olyan szakadnak tűnik... - mondja a hölgy.
 - Na, de kérem! A fiú a polgármester gyermeke! - pattanok fel, kicsit túljátszva magam.
 - Na, de a lány...
 - Az se egy rossz családból származik! - próbálkozok.
 - Ah, rendben. 30$ - nyújtja kezét.
 - Köszönöm - mosolyodok - vigyorodok - el. Megfogom bársonykesztyűvel borított kezét, és jól megrázom.
 Az összegyűlt 90$ dollárból meg tudtam venni neki a kenőcsöt, és leküldtem a játékmesterekkel, majd elfoglaltam a nekem szánt helyet, és néztem, amint a kölykök gyilkolják egymást.
 Ahogy elnézem van egy kis közönsége a körzetnek, és a pénz is gyűlik lassan. Remélem nem csinál semmi hülyeséget, mert az akkor már méregdrága lesz.
 Sokan fogadtak rájuk. Azok sok pénzt fognak nyerni.

*költői kérdés: Olyan kérdés, amire nem várnak választ.