- Lana, és jövök - piszkál meg hátulról Maggie. Megkönnyebbül dőlök le, és próbálom felejteni a sok fájdalmat, melyet magamnak köszönhetek. Kabátom begombolom, felhúzom a hálózsákot, és a lánytól átvett kötéllel odarögzítem magam a fához.
Dörrenésre ébredek. Jó tompa volt, tehát nem a közelben lehetett a halálügy.
- Már csak 15, rajtunk kívül 11 ember... Már csak 11... - gondolom félálomba.
Adley (ezt amúgy még sosem írtam oda, de Edlí-nek kell ejteni :D) ébreszt gyötrő rémálmaimból.
Kioldom a kötelet, amit a derekam köré tekertem, és óvatosan lemászok a cuccokhoz és a többiekhez.
- Mennyi kajánk maradt? - kérdezi William.
- 1 zacskó szárított szalonna és 2 db alma, egy kevés bogyó és a vizünk.
- Adj a szalonnából! Éhen halok! - nyúlok érte. Kérésemre tartunk egy "bőséges" reggelit, majd folytatjuk utunkat. Illetve folytatnánk, mivelhogy Maggie bokája kiment. Így hát maradtunk a fánál.
Szegény lány leült a törzsébe, és egy pár korty vizet öntött kificamodott lábára.
Egy kis ejtőernyős csomag repült oda hozzánk.
Szaladtam oda, reméltem étel vagy víz. Reméltem Reid megáldott.
De itt is csalódás ért minket.
- Okosan! J. - olvastam fel motyogva. A csomagban egy hatalmas kés volt. Csoda, hogy erre összegyűlt a pénz!
- Hogy hívják a mentorotokat? - kérdeztem, mert hogyha mi kaptuk volna, akkor egy R. lett volna ott.
- Camilla - mondta kötél csomózás közben William.
- Akkor ez kié? - riadtam meg.
- Nem a tiétek? - eszmél fel végre Maggie.
- A mi mentorunk Reid! - váltott színt Adley arca.
Ez a rész direkt lett ilyen rövid, problémák miatt nem tudtam megoldani, hogy hosszabb legyen, nem magyarázkodni akarok, tényleg így van.
Adley (ezt amúgy még sosem írtam oda, de Edlí-nek kell ejteni :D) ébreszt gyötrő rémálmaimból.
Kioldom a kötelet, amit a derekam köré tekertem, és óvatosan lemászok a cuccokhoz és a többiekhez.
- Mennyi kajánk maradt? - kérdezi William.
- 1 zacskó szárított szalonna és 2 db alma, egy kevés bogyó és a vizünk.
- Adj a szalonnából! Éhen halok! - nyúlok érte. Kérésemre tartunk egy "bőséges" reggelit, majd folytatjuk utunkat. Illetve folytatnánk, mivelhogy Maggie bokája kiment. Így hát maradtunk a fánál.
Szegény lány leült a törzsébe, és egy pár korty vizet öntött kificamodott lábára.
Egy kis ejtőernyős csomag repült oda hozzánk.
Szaladtam oda, reméltem étel vagy víz. Reméltem Reid megáldott.
De itt is csalódás ért minket.
- Okosan! J. - olvastam fel motyogva. A csomagban egy hatalmas kés volt. Csoda, hogy erre összegyűlt a pénz!
- Hogy hívják a mentorotokat? - kérdeztem, mert hogyha mi kaptuk volna, akkor egy R. lett volna ott.
- Camilla - mondta kötél csomózás közben William.
- Akkor ez kié? - riadtam meg.
- Nem a tiétek? - eszmél fel végre Maggie.
- A mi mentorunk Reid! - váltott színt Adley arca.
Ez a rész direkt lett ilyen rövid, problémák miatt nem tudtam megoldani, hogy hosszabb legyen, nem magyarázkodni akarok, tényleg így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése